Sokan feltettük már a kérdést önmagunknak: mit tegyek, hogy jobb legyen az életem? Mi az, amitől több lesz, jobb vagy teljesebb? Minél többet dolgozol, és megvan mindened, de mégsem érzed jobban magadat. Miért nem? Vagy a másik fele: egyre többet dolgozol, kifacsarod magadat a munkában, de az életed mégsem tud fejlődni. Hol lehet a gond?Fotó: Menuyert Gonullu

Sokszor az igényeink tévútra visznek minket, a vágyainknak megfelelően cselekszünk. Elképzeljük, hogy az életünk mitől lehet jobb, vagy milyen dolgoktól fogjuk magunkat boldognak és kiteljesedettnek érezni. Hajtjuk a munkát, a karriert, hajtjuk a megélhetést, a szinten maradást, de felőröl minket a mindennapos stressz, a végeláthatatlan küzdelem. Megvesszük, ami megtetszik, a média is azt sugallja, hogy vásárolj, hogy vedd meg, hogy ez neked kell, mert attól leszel szebb, jobb, boldogabb, megnyugtat, ha megveszed, értékesebbnek érzed majd magadat. Így egy idő után mindenféle tárggyal vesszük körbe magunkat, a lelkünkbe beleragad mindenféle érzelem, amivel dolgunk volna, és az idegrendszerünk is telítődik, elfárad. 

Van úgy, hogy megvan mindened és mégis elégedetlennek érzed magadat, valami hiányzik, hiába élsz jól, hiába van meg mindened ahhoz, hogy elégedett légy, mégsem vagy az. De ott a másik oldal: amikor úgy érzed, már nem bírod a taposómalmot, és inkább hátrafele haladsz, mintsem előre. Nem jutsz ki sem az egzisztenciális, sem az anyagi gödörből. 

Mindkét oldalnál ugyanaz az érzés van jelen: nem elég semmi, de mégis gyötrően vágyakozunk a jobb, boldogabb élet felé. Hogy mit jelent a jobb, egészen pontosan nagyon nehéz megfogalmazni, és nem is mindenkinek jelenti ugyanazt.

Sajnos a közösségi média oldalak, a mai hihetetlen sebességgel változó és fejlődő technika, vagy a pillantásnyi idő alatt szemünk elé kerülő információk gyors áramlása, a nagyvállalatok, a munkáltató cégek pénzéhsége mind arra kényszerít, hogy mind mentálisan, mind fizikailag kizsigereld magadat. A munkavállalói társadalom léte erről szól. Nem az egyénről, hanem arról, hogy a vállalat belőled milyen hasznot húzhat, még akár annak az árán is, hogy tönkremész ebben a végeláthatatlan hajtásban. Ha tönkremész, jön egy másik, nem számít. Benne vagy egy brutális sebességgel forgó mókuskerékben, ahonnan nagyon nehéz kilépni anélkül, hogy valamilyen módon ne szaggatna meg. 

És itt jön a képbe a minimalizmus.

Ugye, te is érzed azt, hogy a lelked és a tested valami másra vágyik? Hogy nagyon szükséged lenne a több pihenésre, hogy legyen időd magadra, vagy azokra a dolgokra, amik feltöltenek. Az emberi kapcsolatokra, a harmóniában lévő párkapcsolatra, vagy jobb egészségre? 

Ha érzed, hogy valami nincs rendben, akkor jól érzed. Sokszor a vágyaink megélését a tárgyak megszerzésével pótoljuk. Az önszeretetet, vagy a mások által vágyott szeretetet pedig a megfelelési kényszerrel. Mindkettő út ahhoz vezet, hogy valami zavar keletkezik körülöttünk és valamiért nem érjük el azt a célt, amire valóban szükségünk van. 

Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy azt, amire valóban szükségünk van, mert sokszor, amire vágyunk, az nem feltétlenül az, mint ami elősegít az életünket. 

Sokszor ha az elménkkel el is nyomjuk, de a testünk érzi azt, hogy nem vagyunk önmagunk origójában, nem a megfelelő vágányon van az életünk és valamin változtatni kell, vagy letisztítani, rendszerezni, vagy összpontosítani arra, ami felé haladnunk kell. 

A minimalista attitűd nem azt jelenti, hogy megvonunk mindent magunktól, nem az élvezetek, vagy a jólét megvonásával jár és nem is feltétlenül a puritán életet jelenti. Nem arról szól, hogy mindenből kevés van körülötted, hogy lemondasz mindenről, vagy hogy túl szigorú vagy magadhoz. Inkább az, hogy megleld a saját határaidat, és rájöjj, mi az, ami igazán fontos.
Több területen is lehet jelen, és bár mindenkinek mást jelent, az alapvető célja az, hogy a lehető legközelebb kerüljünk önmagunkhoz.

A mai, sokszor túlzó világban, a megfeszített munkatempó, vagy a mértéktelen költekezés és az egészségi állapotunk, vagy a kapcsolataink rohamos romlása közepette szükséges volna megtaláljuk az arany középutat.
Azt az életminőséget, ami kielégítő, és megfelelő számunkra a lehetőségeinkhez képest. Hogy tudatosan döntsünk abban, hogy nem a mennyiséget, hanem a minőséget választjuk az élet minden területén. És azt, hogy mindent, amit az élet ad (vagy megteremtjük magunknak) igazi önvalónkkal tudjuk élvezni és megélni.
Fotó: Christophe Meyer

Tehát a minimalista hozzáállás megtanít összpontosítani, értéket teremteni, meglátni a lényeget, meglátni azt, amire valóban szükségünk van. Egy olyan élet felé vezethet amely bőségben telik, akkor is, ha nem vagyunk éppen milliomosok. Vagy éppen megtanít arra, hogyan jussunk ki a gödörből. 

Ezt pedig az élet minden területén hasznosítani tudjuk. Nem csak a lakberendezésben, hanem szinte mindenben, ami elősegíti azt, hogy jobb életet teremts magadnak. 

Ha csak az otthonunkat nézzük is, ott is igen jól látható a képlet. Szüleink, nagyszüleink generációjában még szokás volt mindent gyűjtögetni, megtartani, felhalmozni. Tele volt a padlás vagy a pince limlomokkal, eltettek mindent, ami még jó lehet. Az emberek legtöbbször a túlélésért gyűjtögettek, ez pedig átragadt a későbbi generációkra is.
Mára viszont sok változás történt a világban, így egyre többen ismerik fel, hogy a gazdag és bőséges élet nem a tárgyak sokaságáról szól, hanem inkább a kevesebb=több elvéről, vagy arról, hogy a környezetünket energetikai szempontból se fogja le a rendetlenség, vagy a sok felesleges tárgy, amire lehet nincs is már szükségünk.

Előfordulhat, hogy valaki, aki körül lomok vannak, vagy túlzott mértékben halmozza a felesleges tárgyakat, akkor ott lélekben is fel vannak halmozódva érzelmek. Feldolgozatlan traumák, elengedési problémák, szeretethiány, hogy néhány példát említsek. Ezek pedig béklyóként kötik le az embert és ezek akadályozzák őt a fejlődésben.

Ugyanez igaz az étkezésre. A túlevés is komoly egészségügyi gondokat okozhat, itt is mértéket kell tartani ahhoz, hogy egészségesebbek legyünk, de akár a sportolást is túlzásba lehet vinni, ami sokszor felesleges is, és még sérüléshez is vezethet. Ma már számtalan módon megkaphatjuk az információt a testünkkel kapcsolatban, hogy figyeljünk a jelzésekre, hogy a táplálkozás mennyire fontos az életminőségben. Mára már szerencsére az a nézet is elavul, hogy a családi étkezéseken kötelező megenni mindent, amit eléd tesznek, mert ma már tudjuk, ez nem a szeretet jele, hanem megmutatják a családi kötődések minőségét, és a kialakult rossz étkezési szokásokat. 

A minimalista attitűd még azt is jelenti, hogy a fontos dolgokkal foglalkozunk, amik az életben előrevisznek, és megpróbálunk csak arra fókuszálni, amik nem rombolnak. Vagyis megfelelő önreflexióval és tudatossággal hosszútávon emeljük az életünk minőségét. 

Ez nem egy divathullám, még ha azt is csináltak belőle egyes emberek a közösségi médiában, hanem tettekben is megnyilvánuló gondolkodásmód, amelyben hosszútávon a saját életedben olyan értéket teremtesz, amit már senki sem vehet el tőled (nem, bizonyos értelemben még a halál sem, de erről a részéről majd beszélek még, ez külön fejezeteket érdemel.)

A minimalizmust, ha beépíted az életed bizonyos szegmenseibe, biztos, hogy pozitív változást fog hozni, még akkor is, ha ez mindenkinek mást jelent és akkor is, ha ez nem egy egyik napról a másikra lévő változás, hanem egy tanulási, önismereti folyamat is egyben.

Ha te is szeretnél jobb életet, vagy szeretnél tenni azért, hogy minőségibb életet élj, bőségben, akkor tarts velem, mert ebben a témában még sok bejegyzés lesz. 

Köszönöm, hogy itt vagy! Ha tetszett, kedveld a bejegyzést, és kövesd az oldalt az Instagramon is! @minimalrichlifeblog